Lélekmese szülőknek

Érezted már azt, mintha csak önmagad árnyéka lennél?

Nem olyan régen történt, hogy hátfájással, fejfájással ébredtem. Alig bírtam kikelni az ágyból, nehezemre esett megcsinálni a gyerekek reggelijét, uzsonnáját az iskolatáskába, jó kedvvel útnak indítani őket. Mondhatni nem indult jól a napom. Semmi nem úgy ment, ahogy kellett volna. Megerőszakoltam magam, igyekeztem tenni a dolgomat, elterelni a figyelmemet, de nem igazán jártam sikerrel.

Egyszerre érzed azt, hogy ki akarsz ebből a tapasztalásból szakadni, de ugyanakkor pedig kicsit „jó” is magadat sajnálni, szívesen elbújnál a dolgok, a világ elől, és csak úgy „kiszenvednéd” magad. Olyan, mintha a világ összes fájdalma rajtad lenne.

Szoktál magadra haragudni?

Igyekszel magadat győzködni, vigasztalni, hogy: hagyd már abba, ennek is vége lesz; vagy: mikor lesz ennek már vége, nem akarom ezt a szenvedést. Általában tiltakozunk az állapotunk ellen, és haragszunk magunkra, amiért ilyen „gyengék” vagyunk. Pedig a saját magunk szeretése, elfogadása, dédelgetése ebben a helyzetben sokkal előbb megoldást hoz. Mondjuk úgy, hogy átadjuk magunkat az érzésnek, jól kiszenvedjük magunkat, hagyjuk, hogy jöjjön, támadjon, és aztán majd szépen lecsendesedik. Úgy működik, mint egy szelep, aminek ki kell engednie a gőzt. Tör előre nagy erővel, aztán amikor a szelep kinyílik, akkor a hirtelen kitörés után egy pillanat alatt elillan. Figyeld meg magad egy ilyen, vagy hasonló helyzetben és ezt fogod tapasztalni. Vagy tiltakozol, és annál rosszabb lesz, és tovább tart az állapot; vagy engeded, hogy elborítson, és egyszer csak tovaszáll. Persze a probléma, nehézség fokától, mélységétől függ, hogy ez mennyi ideig marad „aktív”. Vannak olyan érzések, amelyek annyira mélyen bennünk vannak, hogy csak tudatos munkával tudjuk őket megváltoztatni, és nagyon sok időbe, akár évekig, évekig is eltart.

A tetőpont

Délután hazajöttek a gyerekek az iskolából. Egyszeriben zsivaj támadt. Megkezdődtek a viták, veszekedések, hangoskodások, ami még jó testvérek között is sokszor előfordul. Zsongott a fejem. Éreztem, hogy megy fel a pumpa. Nem tudtam a helyzettől elvonatkoztatni, nem tudtam nyugodtan viselni a történéseket. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a kislányom is olyan dolgokat talált ki, amelyek még tovább fokozták a hangulatomat. Nem volt neki jó semmi, és nekem sem volt jó semmi. Mivel nem tudtam megfelelő módon hozzáállni a kéréseihez, jött a hiszti és a nyávogás. Elszakadt a cérna. Türelmetlenné váltam, nem voltam képes a helyzetet „jól” kezelni. Sikerült kicsit összevesznünk, így ő ment arra, én pedig a másik irányba, csak hogy ne kelljen tovább ezt a helyzetet elviselni.

A békülés, megbékélés

Kis idő elteltével folytattam a munkát a konyhában, amikor is a kislányom megjelent egy virággal és szótlanul letette mellém a konyhapultra. Abban a pillanatban a szívem, lelkem kitárult, megnyugodtam, és szó szerint éreztem a szeretet erejét. Egymásra néztünk, mindketten elmosolyodtunk, és azonnal megöleltük egymást. Az ölelésben benne volt minden, egymás iránt érzett szeretetünk, és a hála érzése is, hogy vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra. A düh, harag, neheztelés egyszerűen tovaszállt, és helyét átvette a tiszta szeretet, nyugalom, béke hangulata. Az ölelés után újra egymásra mosolyogtunk, és úgy folytatódtak az események, mintha nem történt volna semmi. Olyan érzés volt, mint egy mesében, amikor egyszer csak minden megoldódik, jön a tűzijáték, mindenki sír a mesekönyv vagy képernyő előtt.

😊

Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményekben, érzésekben lehet részem!

Gyermekeink igazán értenek ahhoz, hogyan hozzanak ki a sodrunkból, de ahhoz is, hogyan fejezzék ki irántunk érzett szeretetüket.

Ha figyelünk és résen vagyunk, akkor észrevesszük, hogy mit tanítunk egymásnak ezek által a nehéz helyzetek által.

Újra és újra beigazolódik, hogy érdemes szeretetteljes és kitartó szülőnek lenni!

Ingyenesen letölthető CSEKKLISTA, hogy mit NE mondj, és mit Mondj gyermekednek. Összesen 60 mondattal segítem a mindennapjaidat.