Miért akarunk mindent irányítani és kontrollálni? Lehet, hogy ez korlátokat állít?
Ha megfigyeled, akkor mindent, de mindent irányítani akarunk. Különösen akkor, amikor egy számunkra ismeretlen helyzet adódik.
Előre lejátsszuk egy-egy helyzet lehetséges végkimenetelét, tudni akarjuk, hogy pontosan mi fog történni.
Fel akarunk készülni.
Kontrollálni akarunk.
Nem akarjuk a véletlenre bízni a dolgokat.
Azt gondoljuk, hogy mindenre úgy van ráhatásunk, ha mindent a kezünkben tartunk, mindent felügyelünk, és nem engedjük ki a kezünkből. Főként igaz ez, amikor gyermekünkről van szó.
Nézőpontjaink korlátok lehetnek számunkra
Az általunk elképzelt végkimenetelek a saját nézőpontjaink. Nézőpontjaink az alapján, amit eddig átéltünk, megéltünk. Az agyunk a múlt eseményei alapján gyártja a forgatókönyveket. Miért? Mert a túlélés a cél. Az ismeretlen az veszélyes. Az biztos csalódás. Tartja az elméd.
És ez korlátokat, határokat szab. Nem vállaljuk az új kihívásokat, illetve lehetőségeket. Inkább a biztonságra törekszünk.
Magadra ismersz?
Most gondolj bele, amikor gyermekedet új behatások érik, akkor mi történik?
Meg akarod óvni a csalódástól, meg akarod óvni attól, hogy rosszul érezze magát.
Pl: Vendégségbe mentek, találkoztok egy olyan emberrel, aki neked szegezi a totál kellemetlen kérdéseit a gyerekkel kapcsolatban (vagy bármi más), amikor a gyerek bekerül az oviba/suliba, amikor nem tud felszabadulni egy helyzetben, amikor nem mer a játszótéren felszabadult lenni, másokkal játszani? És még sorolhatnám.
Akkor mit csinálsz?
Irányítani akarsz. Megmondani, hogy mi legyen. Elképzeled, hogy mi lesz, illetve hogy mi legyen másképp, és görcsösen ragaszkodsz hozzá. Biztos vagy benne, hogy a te forgatókönyved a lehető legjobb számára. És megint korlátokat állítasz.
Az oké, hogy hiszel magadban, de biztos, hogy jól gondolod, és nem a fent említett nézőpontjaid miatt egy korlátozó, behatárolt megoldást látsz lehetségesnek?
Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy az irányítással korlátozod magadat és gyermekedet egyaránt?
Mi van, ha ezekkel a korlátokkal, az irányítással kevésbé tudsz gyógyulni és előre haladni?
Hiszen nem engeded be a lehetőségeket, csak azokat, amelyekről te úgy gondolod, hogy lehetnek. És mi van, ha olyan lehetőségek is vannak, amelyeket te most el sem tudsz képzelni, vagy azt gondolod, hogy nem lehetségesek?
Hányszor jár az agyad ilyeneken?
- Nekem ez nem megy.
- Én erre nem vagyok képes.
- Ez túl nagy falat nekem.
- Már többször megpróbáltam, de nem megy.
- Én nem olyan vagyok.
Azt gondolod, hogy ezzel megvéded magad, és egy biztonsági kalitkában tartod magadat, és nem érhet semmi baj.
De pont a lehetséges pozitív lehetőségektől is elzárod magad, mert nem engeded be.
Mit tehetnél meg, amit eddig nem?
Mi lenne, ha feltennéd magadnak az alábbi kérdéseket:
- Mi lenne most a legjobb megoldás?
- Mi kellene ahhoz, hogy ez a helyzet megoldódjon?
- Mi kellene ahhoz, hogy ne hibáztassam magam, ha nem tudom irányítani ezt a helyzetet?
- Mi kellene ahhoz, hogy jobban érezzem magam?
- Mi lenne, ha elengedném az irányítást?
- Mi lenne, ha megengedném az univerzumnak, hogy a lehető legjobb forgatókönyvet mutassa meg számomra, ami hozzásegít a fejlődéshez/tanuláshoz, gyerekneveléshez/önmagam szeretetéhez/nőiességem kifejezéséhez (ide bármit behelyettesíthetsz)?
- Mi lenne az a legrosszabb, ami megtörténhet?
- Mit tennék akkor?
Aztán mondd ki: Mutasd univerzum!
Ekkor lehetséges, hogy feljön benned kisebb-nagyobb ellenállás, feszülés, lebeszélés, pusztító gondolat, olyan eszmék, amelyek be akarják neked mesélni, hogy mennyire h.lye vagy, hogy ilyeneket csinálsz, amelyek azt mondják, hogy ez nem lehet igaz, stb.
Ilyenkor ne ítélkezz magad felett!!!
Egyszerűen mondd ki: A gondolataim és a testi érzetek nem bántanak engem. Megengedem, hogy itt legyetek. Köszönöm, hogy mutatjátok az utat. Most még inkább megerősítettétek, hogy mire van szükségem.
Tovább engedlek benneteket.
A kérdések lényege nem abban áll, hogy mindegyikre választ kapj, hanem, hogy felnyissák a szemedet, kitágítsák a teredet, éberségre hívjanak, elengedd az irányítás vágyát, amivel korlátokat teremtesz.
A kijelentések (konkrét gondolatok) leszűkítik, lekorlátozzák a teret, a kérdések kinyitják azt.
Most állj meg pár percre. És csak legyél. Engedd, hogy érezd, mi lehet számodra és gyermekednek a legjobb megoldás. 💗
Ingyenesen letölthető CSEKKLISTA, hogy mit NE mondj, és mit Mondj gyermekednek. Összesen 60 mondattal segítem a mindennapjaidat.
